Yasmina

Az arab zene - általános jellemzők

Az arab élet elválaszthatatlan a zenétől és az énektől. Az arab kultúra lényege az erős érzelmi átélés, a líraiság, ezért vált dominánssá az irodalomban a költészet, ezért olyan fontosak a dalok, a zene, és ezért szól az orientális tánc a személyes érzések szabad kifejezéséről. A különböző művészeti ágak ugyanazt fejezik ki, erős közöttük a kölcsönhatás.

Az arab zene két alaptulajdonsága improvizatív jellege, és erőteljes melodikussága. A melódia, a hajlítások és a negyedhangok használata fokozza az érzelmi töltést, és a dallamok ismétlődése, egybeolvadása a végtelenség érzetét kelti a hallgatóban. Ez egyrészt hipnotikus hatású - akár a hastánc egymásba olvadó mozdulatai -, másrészt "befelé viszi" a hallgatót, és így segíti a táncost is, hogy a saját legbelsőbb érzéseit tudja kifejezni, vagyis erősíti az orientális tánc eredeti, introvertált átélését.

A zene felépítésére jellemző, hogy az improvizatív taksimot követi a ritmikusan egyre gyorsuló ütemű basrav, majd fokozatos lelassulása után ismét taksim következik, és így tovább.

A taksim általában egy hangszer ütem nélküli improvizációja, vagy az énekes improvizációja a "Ya laili..." - "Ó, én éjszakám..." - szövegre (az éjszaka mindig a nő szinonimája). A basrav alatt bekapcsolódnak a ritmushangszerek és/vagy a többi hangszer is, de a főtémát a taksimot játszó hangszer játssza. Az állandó felpörgés-lelassulás erősíti a végtelenség érzését, és segíti egy transzközelibb tudatállapot kialakulását.

Az arab zene másik sajátossága a makám. Az arab zenét modális hangrendszer jellemzi, és az arab, perzsa, török zene dallammodelljei a makámok. A makámok olyan melodikus képlettípusok, melyek eredetileg népdalok voltak, és az állandó improvizáció során kristályosodtak ki és tipizálódtak. Nevük még eredetükre emlékeztet, egy-egy táj, város, nemzetség elnevezésére. Minden makám egy mikrohangközöket tartalmazó skálán alapul, amelyben az oktáv 24 gyakorlatilag egyenlő részre oszlik. Ma Egyiptomban nyolc makámot használnak állandóan, Baghdadban a jó zenészek kb. huszat, a perzsák harmincat vagy többet, a török zenében mintegy száz makám volt használatos. Mindeddig 52O makám kimutatható. Az egyes makámok a magukban hordozott érzületet és hangulatot közvetítették, és különböző hangulatokat teremtettek a hallgatóban. A különlegesen kis frekvencia-különbségből adódó lassú rezgések által létrehozott tudatállapotoknak terápiás hatásuk van, az arabok testi és lelki betegségek gyógyítására használják. A makámot régebben a zodiákus jegyekkel is összefüggésbe hozták. A leggyakoribb makámok:

# Makám rast

# Makám bayati

# Makám houzam

# Makám hijaz

# Makám saba

# Makám nawa-athar

# Makám sigah, nahawand, nawadir, hijazkar, isfahan, husszaini

Az arab zene hangszerei

Egy tradicionális arab zenekar a következő hangszerekből áll: ud, nay, kanoon, tabla vagy derbuka, riq. Az ud az arab lant, melyet eredetileg egy darab fából faragtak ki. Gyakran az udon játszó zenész az énekes is, az ud fejezi ki leginkább a zene lírai, érzelmi oldalát. A nay az ókori Egyiptomból megmaradt bambuszfurulya. Általában a keleti zene és tánc meditatívabb, spirituális rétegeit fejezi ki, a vallásos zene fontos hangszere. A kanoon keleti citera, a hárfa és a zongora elődje. Hangja különös vibrálással tölti meg a levegőt. A derbuka a legfontosabb ritmushangszer a népzenében és a klasszikus keleti zenében egyaránt. A serleg formájú kézidobot halbőr borítja, az arab (főleg egyiptomi) dobosok igazi virtuózai a derbukának. A riq egy kisebb, kör alakú csörgődob.

Egy tradicionális cigány (ghawazee) zenekar ezzel szemben a következő hangszerekből áll: rababa, mizmar, arghul, souffara, tabla. A rababa az egyik legrégebbi vonós hangszer, a népzenészek kedvence, általában kókuszdió testtel, melyet hosszú száron a földre állítanak, és két lószőr húrján vonóval játszanak. A mizmar egy rövid, kürtszerű fúvós hangszer, az arghul egy hosszú, duplacsövű furulya (gyakran az egyik egészen hosszú, a másik rövidebb), a souffara pedig egy rövid, erős hangú furulya.

Fontos, általában a táncos által használt ritmushangszer a sagat vagy zill, vagyis az ujjcintányér, mely négy darab bronz vagy réz kis cintányér a hüvelyk- és a középső ujjakhoz rögzítve (lásd még az eszközöknél).

Gyakran előforduló hangszer még a kawala, egy speciális egyiptomi bambuszfurulya, melyet főleg vallásos fesztiválokon használnak. A tar és a daff a riqhez hasonló csörgődobok, a bendir (ld. az oldalsó képen) pedig gyakran nők által használt nagyobb kör alakú dob.

Számos hangszer Afrikából, főleg Núbiából került a Közel-Kelet zenéjébe, elsősorban ritmushangszerek, valamint a tanbuna, az afrikai lant, a semsemiyya, egy öt húrú afrikai lant stb.

Ezeken kívül minden országnak megvannak a saját hangszerei is. Ilyenek például: a genbri, egy marokkói húros hangszer, mely tevebőrből készül, és három húrja van. A qarqaba kétszer két darabból álló, kb. 3O cm hosszú, fém kasztanyetta, Algériában és Marokkóban nagyon elterjedt. A bouzouki görög gitár, a saz egy hosszúnyakú, a klasszikus török zenében használt lant. A baglama hydra Scott Wilsonnak - Serena fiának - egyedi hangszere, az ud, a saz és a bouzouki együttese.

A XX. században az egyiptomi sztár-hastáncosoknak már személyre szólóan írták a zenét, és azt harminc vagy több tagú zenekar játszotta. Ebben a hagyományos hangszerek mellett megjelentek a nyugati hangszerek is: cselló, hegedű, harmonika, trombita, szaxofon, szintetizátor...

Ritmusok és táncok

Baladi
eredeti jelentésében "népies". A raks baladi a raks sharkival (főleg a nyugati revü-változattal) szemben képviseli a földiesebb, hasközpontúbb, népiesebb jellegű táncot. Éppen ezért a legegyszerűbb, négy negyedes népzene-ritmus.
Saidi
Felső-Egyiptom néptáncainak négy negyedes ritmusa, tipikusan a botos és "lovas" táncokhoz használják.
Zar (ayoub)
egyiptomi transz-szertartás két negyedes zenéje, a mentális-érzelmi betegségek gyógyítására.
Wahdakabíra, vagy chifti telli
egy különös, nyolc negyedes ritmus, és egyben a legdrámaibb szakasz az orientális táncban. A cifti Görögországban magát a hastáncot jelenti, amit gyors cifti ritmusra járnak.
Karshilama speciális, török, aszimetrikus ritmus, eredetileg egy üdvözlő tánc volt, melyet két egymással szemben, sorban felálló csoport táncolt, jelenleg is gyakran a műsor kezdőtánca.

RITMUSOK:

D – dum (mély hang, amit a derbuka közepén ütnek meg – a fő hangsúly)
T – tak (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - mellékhangsúly)
K – ka (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - díszítés)

MAKSOOM 4/4
Dum-Tak-Tak-Dum-Tak
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D T - T D - T -
Alapritmus minden klasszikus közel-keleti zenében és a dobszólókban.

BELEDI vagy MASMOUDI SAGHIR (kis masmoudi) 4/4
Dum-Dum-Tak-Dum-Tak vagy Dum-Dum-takaTak-Dum-takaTak-taka
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D D t k T D t k T t k
Alapritmus, a beledi („helyi, népi”) alapritmusa, klasszikus számokban eltérő zenei témák közötti átkötés, „tapsoltatás”.

SAIDI 4/4
Dum-Tak-Dum-Dum-Tak
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D T k t D D t k T
D T t k D D t k T t k
Gyors alapritmus, a saidi (felső-egyiptomi – dél – botos férfitánc (tahtib) és botos női folk tánc) alapritmusa, a ghawazee tánc alapritmusa, vidám jellege miatt a legtöbb pop szám alapritmusa is ez.

MASMOUDI KABIR (nagy masmoudi) 8/4
Dum-Dum-takaTak-takaTak-Dum-takaTakatakaTak
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8
D D t k T t k T D t k T k t k T
Lassú ritmus, eredetileg a muwashshat-nál – elénekelt arab vers – használt ritmus, ezért a mai napig artisztikusabb jellegű. Lassabb, melodisztikus, érzelmes klasszikus számoknál lehet vele találkozni. Mivel lassú, a főhangsúlyok közötti rész szabadon kitölthető.

CIFTETELLI vagy WAHDA KABIRA 8/4
Dum-ka-Tak-ka-Tak-Dum-Dum-Tak
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8
D T T D D T
Eredetileg gyors, táncos, török-görög ritmus, és egyben egy török folk lépéseket tartalmazó tánc. Az arab zenében lassú tempóban játsszák, a taqsim (hangszeres improvizáció) alatt. Maga a ritmus is alkalmas a főhangsúlyok közötti szünetek improvizatív kitöltésére, dobon és ujjcintányéron egyaránt.

MALFOOF vagy LAFF 2/4
Dum-Tak-Tak
1 ÉS 2 ÉS
D k T - k T
Gyors ritmus, általában a finálékban használják.

AYOUB 2/4
Dum-ka-Dum-Tak
1 ÉS 2 ÉS
D - k D T
Gyakori közel-keleti ritmus. Egyiptomban lassabb – és gyorsuló – változata a Zaar transz tánc alapritmusa (más országokban inkább 6/4-es ritmust használnak a transz táncokhoz). Gyors változata megtalálható a hastánc zenékben is (inkább klasszikus arab zenében).

FELLAHI 2/4
Dum-ka-ka-Dum-ka
1 ÉS 2 ÉS
D k - k D k
Nagyon gyorsan játszott ritmus, főleg a felső-egyiptomi folk táncoknál gyakori. (fellah – „paraszt”)

SAUDI vagy KHALIGI 2/4
Dum-ka-Dum-ka-Ta-ka
1 ÉS 2 ÉS
D k D - k T k
Az Arab-öböl környéki khaligi tánc alapritmusa, melyet nők egymással táncolnak bő kaftánokban (főleg kéz-, váll- és hajmozdulatok)

KARATCHI 2/4
Ta-ka-Tak-Dum
1 ÉS 2 ÉS
T k T D
Az Ayoub fordítottja, szinte egyedülálló, hogy tak-kal kezdődik, ennek ellenére elég elterjedt az egyiptomi és észak-afrikai zenében.

SAMAI TAKIEL 10/4
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8 ÉS 9 ÉS 10
D T k D D T T
Tipikusan az arab klasszikus zenében a muwashshat-hoz használt ritmus, manapság taqsim-nál (hangszeres improvizáció) fordulhat elő.

BOLERO 4/4
Általában lassan játszott latin eredetű ritmus (Erev Shel, Misirlou)
RUMBA 2/4Általában gyorsabban játszott latin eredetű ritmus (Rihlat el Ghawzia)

ZAFFA 4/4 (8/4)
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D t k t t D t t -
Az egyiptomi esküvőkön használt speciális ritmus, melyre a hastáncos felvezeti az ifjú párt, tehát ünnepélyes, menetelős jellegű. (de nem a shamadan tánc ritmusa)

KARSHILAMA 9/8
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS
D T D T T t -
A török karshilama tánc ritmusa. A karshilama szó szerint azt jelenti: szemtől szembe, ami a tánc eredetére utal, amikor egymással szemben párban táncolták.

HAGALLA
Líbiából eredő, de Egyiptomban is megtalálható beduin tánc, a nővé válás rituáléja, a fordulópont a nők életében, amikortól fátylat kell viselniük és férjhez adhatók.