Hermész-himnusz I
"Hermészről szólj, Múzsa, Zeusz és Maia fiáról,
Nyájakban gazdag uráról Cyllenének és Árkádiának
A halhatatlanok szerencsehozó hírnökéről kit Maia fiallt,
A dús hajú nimfa, ki Zeusszal gyúlt szerelemre
Szégenlős Istennő ki kerülte az áldott Istenek társaságát
És mély árnyas barlangban lelt menedékre.
Ott hált Cronosnak fia a dús hajú nimfával,
Halhatatlanok és halandók elől rejtve
Az éj leplén, míg Hérát az édes mély álom lefogta.
Mikor Zeusznak végzete eldőlt a mennyben,
A gyermek megszületett és nagy csoda volt.
Mert fia sokszínű volt ám, bájos csalafinta,
Rabló, tehenész, álomnak hozója, éji figyelő,
Tolvaj a kapunál, ki hamar nagy csodákat
Tesz a halhatatlan istenek közt.
Hajnallal jött világra s délben már játszott a lírán,
S este a messze íjjazó Apollón teheneit lopta
A hó negyedik napján, mert ekkor jött világra.
Amint elhagyta anyja mennyei méhét
Nem soká restelkedett a szent bölcső mélyén
Felpattant, s Apollón barmait leste.
De amint átlépte a magas barlangnak küszöbét,
Teknőcöt talált, s végtelen élvezetet.
Mert Hermész tette a teknőct énekesévé.
A jószág a kertkapuban akadt Hermész útjába,
Hol gazdag gyepen lakomázott, ment dülöngélve
Mikor Zeusznak szerencsehozó gyermeke látta,
Felkacagott örömében és így szólt:"
Kryptos fordítása
Hermész-himnusz II
"Jószerencsének jele, s íly hamaron!
Nem kicsinyellek. Üdv neked, társ lakomában,
Alakod vonzó, hangod csalogat táncba.
Öröm megismernem téged!
Hol tettél szert, mondd gyönyörű cifra gúnyádra,
E csillogó páncélra - egy hegyekben lakozó teknőc?
De jöjj be velem most a házba:
Segítségemre leszel, s hírneved nem csorbítom,
De előbb te hozol nekem hasznot.
Jobb nekünk bévül lenni, kívül veszély les ránk.
Élve a gaz boszorkányság gyógyszere lészel,
Holtodban dalra fakadsz, s hangod a leggyönyörűbb."
Kryptos fordítása
"Hermészről szólj, Múzsa, Zeusz és Maia fiáról,
Nyájakban gazdag uráról Cyllenének és Árkádiának
A halhatatlanok szerencsehozó hírnökéről kit Maia fiallt,
A dús hajú nimfa, ki Zeusszal gyúlt szerelemre
Szégenlős Istennő ki kerülte az áldott Istenek társaságát
És mély árnyas barlangban lelt menedékre.
Ott hált Cronosnak fia a dús hajú nimfával,
Halhatatlanok és halandók elől rejtve
Az éj leplén, míg Hérát az édes mély álom lefogta.
Mikor Zeusznak végzete eldőlt a mennyben,
A gyermek megszületett és nagy csoda volt.
Mert fia sokszínű volt ám, bájos csalafinta,
Rabló, tehenész, álomnak hozója, éji figyelő,
Tolvaj a kapunál, ki hamar nagy csodákat
Tesz a halhatatlan istenek közt.
Hajnallal jött világra s délben már játszott a lírán,
S este a messze íjjazó Apollón teheneit lopta
A hó negyedik napján, mert ekkor jött világra.
Amint elhagyta anyja mennyei méhét
Nem soká restelkedett a szent bölcső mélyén
Felpattant, s Apollón barmait leste.
De amint átlépte a magas barlangnak küszöbét,
Teknőcöt talált, s végtelen élvezetet.
Mert Hermész tette a teknőct énekesévé.
A jószág a kertkapuban akadt Hermész útjába,
Hol gazdag gyepen lakomázott, ment dülöngélve
Mikor Zeusznak szerencsehozó gyermeke látta,
Felkacagott örömében és így szólt:"
Kryptos fordítása
Hermész-himnusz II
"Jószerencsének jele, s íly hamaron!
Nem kicsinyellek. Üdv neked, társ lakomában,
Alakod vonzó, hangod csalogat táncba.
Öröm megismernem téged!
Hol tettél szert, mondd gyönyörű cifra gúnyádra,
E csillogó páncélra - egy hegyekben lakozó teknőc?
De jöjj be velem most a házba:
Segítségemre leszel, s hírneved nem csorbítom,
De előbb te hozol nekem hasznot.
Jobb nekünk bévül lenni, kívül veszély les ránk.
Élve a gaz boszorkányság gyógyszere lészel,
Holtodban dalra fakadsz, s hangod a leggyönyörűbb."
Kryptos fordítása
