Egyiptomi kutatók kiderítették a Nagy Piramis építésének kezdetét: számításaik szerint i. e. 2470. augusztus 23-án fogtak hozzá az építkezéshez az egyiptomiak.
A National Geographic News beszámolója szerint a kutatók számításaik során a csillagok évi járását, a Nílus rendszeres áradását, valamint a történelmi szokásokat és feljegyzésekben lévő adatokat vették figyelembe. A napra pontos kiszámítást a Szíriuszra, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillagára alapozták, amelynek megjelenése hosszú távollét után a hajnali égen az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának kezdetét jelölte. Az óegyiptomi naptárban a Szíriusz (egyiptomi nyelven Szopdet, görögül Szóthisz) megjelenése jelölte meg az újév kezdetét is egyben.
Az egyiptomi birodalom egész történelme során az összes grandiózus építmény, sír vagy templom építését az áradás kezdetéhez kötötték a fáraók. Úgy vélték, ez az időpont szerencsét hoz, ugyanis ekkor érkezett meg a megáradt Nílussal a földeket beborító és tápláló termékeny iszap, ami elsődleges záloga volt a bőséges termésnek. Az időpont meghatározását az a szokás is elősegítette, hogy az uralkodók trónra kerülésük után gyakorlatilag azonnal elrendelték végső nyughelyük építését.
 |
 Fotó: Kenneth Garrett |
A kutatásokat irányító Abdel-Halim Nur El-Din az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hivatal volt vezetője munkatársaival a feltételezések szerint a később a Nagy Piramisban örök nyugalomra elhelyezett Kheopsz fáraó uralkodásának kezdetét az i. e. 2470. évre datálják.
A kutatók összehasonlították a modernkori naptárat az óegyiptomi kalendáriummal, valamint a Szíriusz ciklusával, s ennek alapján csillag július 17-e és 19-e között tért vissza, az áradás viszont 35 nappal később, augusztus 23-án kezdődött.
A kutatásban nem résztvevő Mark Hammergren, a chicagói Adler Planetárium csillagásza szerint van logika abban, ha a Nílus éves áradására alapozva határozzák meg a Nagy Piramis építésének kezdetét. „Ez körülbelül azonos időben kezdődött minden évben, vagyis stabil tájékozódási pontot jelent" – fejtette ki a tudós, bár hozzátette, hogy a Szíriusz megjelenése a hajnali égen az időjárástól is függ, s így előfordulhatott, hogy a felhők miatt a csillagot csak egy-két napos késéssel észlelhették.
Mahmud Afifi, a Gízai régészeti hivatal igazgatója szerint viszont nehéz pontosan meghatározni Kheopsz uralkodásának kezdetét. Az óegyiptomi időszámítás a nulláról indult minden fáraó trónra lépésekor, így nehéz a nyugati időszámítás szerint meghatározni az ókori események dátumát. Ráadásul az óegyiptomi krónikák is megbízhatatlanok, ugyanis előfordult, hogy politikai okokból egy-egy uralkodót kiiktattak a fáraók névsorából. A népszerűtlen királyok kiiktatása viszont megváltoztatta a többi fáraó uralkodásának dátumát is. Kheopsz hatalomra kerülését például egyes kutatók az Abdel-Halim Nur El-Din vezette kutatócsoport számításainál 139 évvel korábbra teszik. Afifi arra is rámutatott, hogy a piramis építését nem lehetett egyik napról a másikra elkezdeni, szerinte az előkészületek Kheopsz uralkodásának akár egész első évét is igénybe vehették.
 |
Fotó: David Sutherland |
Az igazgató a Nagy Piramissal kapcsolatban más tisztázatlan kérdésre is felhívta a figyelmet: „Még azt sem tudjuk, miért választotta a Gízai-fennsíkot. Apja, Sznofru fáraó innen 30 kilométerre, Dahsurban lelt végső nyugalomra. Számtalan elmélet született a Nagy Piramisról, mivel ez az ókori világ egyetlen megmenekült csodája" – hangsúlyozta a régész szakember.
Kheopsz (Hufu) a IV. dinasztia II. uralkodója, Sznofru fáraó és I. Hotepheresz királyné gyermeke, valószínűleg az uralkodó harmadik fia volt. Gízai nyughelye a legnagyobb az egyiptomi piramisok között: magassága 146,5 méter. A fáraó uralma az Óbirodalom korában a királyi hatalom csúcspontját jelentette, s halotti kultuszát még halála után kétezer évvel, a XXVI. dinasztia korában is fenntartották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése