2008. július 30., szerda
Tutanhamon restauráció-sztéléje
Az (első) uralkodási évben az áradás 4. hónapjának 19. napján, őfelsége, Hórusz, az erős bika, a szép születésű, a két úrnő, akinek jók (a törvényei, aki lecsendesíti) a Két Országot, az arany Hórusz... az isteneket kiengesztelő felső- és alsó-egyiptomi király, a Nap fia, Tutanhamon alatt, aki élettel van megáldva, mint a Nap mindörökké, s aki [Ámon-Rének], Karnak urának, Karnak elöljárójának, Atumnak, a Két Ország és Héliupolis urának, (Har)akh(ti)nak, Ptahnak, aki ,,délre van a falától", s Tothnak, az írás urának kedveltje. Felragyog az élők Hórusz-trónusán, mint atyja, Ré mindennap. Jóságos isten, Ámon fia, Kamutef szülötte, pompás ivadék, szent tojás, akit Ámon maga nemzett (...) A héliupolisi lelkek összegyűltek születésekor, hogy örökkévaló királlyá és mindörökké élő Hórusszá tegyék. Jóságos uralkodó ő, aki hasznosat tesz atyjának és az összes isteneknek, (s) aki végtelen időkig fennálló emlékké szilárdította meg azt, ami omladozott. Elűzte a bűnt, amely a Két Országban volt, s az igazság megszilárdult a helyén. A hazugságot undorító dologgá tette, s az ország olyan lett, mint az ősidőben volt.
Amikor őfelsége trónra lépett mint király, az istenek és istennők templomai Elephantinétől... a Deltáig... már-már feledésbe mentek. Kápolnáik pusztulóban voltak, s romhalmazokká lettek, benőve növényekkel. Szentélyeik mintha (sohasem) léteztek volna. Építményeik sétatérré lettek. A föld nyomorúságban volt. Az istenek hátat fordítottak ennek az országnak. Ha [hadsereg]eket küldtek volna ki Dahi (Dahj) ellen Egyiptom határának kiterjesztésére, nem értek el semmi sikert. Ha tanácsért könyörögtek az istenhez, [egyáltalán] nem jött. Ha az istennőhöz esdekeltek, hasonlóképpen, egyáltalán nem jött. A szívük [az isteneké] szomorú volt testükben a bűntettek (miatt), amik történtek. Teltek a napok ezután, s (őfelsége) atyja trónusára lépett, hogy uralkodjék Hórusz partjai felett. Egyiptom és a puszta [,,Deseret"] az ő uralma alatt állt. Minden ország meghajolt a hatalma előtt. Mikor őfelsége Aaheperkaré (AHpr kA ra) [= I. Thotmesz] házában levő palotájában [valószínűleg Memphisben] volt, mint a Nap az égen, őfelsége gondot viselt erre az országra és a két part napi szükségleteire. Őfelsége a szívével tanácskozott keresvén minden jó dolgot, s kutatván a hasznosat az ő atyja, Ámon számára, ellátván az ő felséges képmását valódi fehér arannyal [elektron: arany-ezüst ötvözet]. Ő többet adott, mint amit azelőtt tettek. Megalkotta az ő atyját, Ámont 13 hordozó rúddal. Szent képmása fehéraranyból, lazúrkőből, (malachitból és) mindenféle felséges drágakőből volt. Őfelsége, ez a felséges isten azelőtt azelőtt 11 hordozórúdon volt. Megalkotta Ptahot, ,,aki délre van a falától", Memphis urát. [Memphis neve itt: ,A Két Ország életének ura"]. Felséges képmása fehéraranyból volt, 11 (hordozórúdon). Szent képmása fehéraranyból, lazúrkőből, malachitból és mindenféle felséges drágakőből volt. Ez a felséges isten azelőtt 7 hordozórúdon volt.
Őfelsége emlékeket készített az isteneknek... szobraik valódi fehéraranyból, a hegyek legjobbjából voltak. Újjáépítette szentélyeiket mint végtelen időre és örökkévalóságra (szóló) emlékeket. Jól ellátta (ezeket) vagyonnal mindörökre isteni áldozatokat adván nekik minden nap és gondoskodván áldozati áldozati kalácsaikról a földön. Többet adott, mint amennyi előtte volt, s túlment azon, amit az ősök ideje óta tettek. wab és Hm nTr papokat állított be a városi előkelők szülötteiből, ismert férfiak ismert nevű fiaiból. Megsokasította aranyból, fehéraranyból, bronzból és rézből való áldozati asztalaikat vég nélkül. Megtöltötte műhelyeiket szolgákkal és szolganőkkel, őfelsége zsákmányának eredményével. (Megnövelte) a templomok minden jövedelmét duplára, háromszorosra, négyszeresre ezüstben, (aranyban?), lazúrkőben, malachitban, minden felséges drágakőben, királyi vászonban, fehér vászonban, finom paket (pak.t) vászonban, olajban, mézgában, zsírban... tömjénben, ihemet (ihm.t) mirrhában, antiu (antjw) mirrhában s vég nélkül minden jó dologban. Őfelsége -- élet, üdv, egészség -- megépítette hajóikat a folyón új cédrusfából [?], a (libanoni) hegység legjavából, Negau (Ngaw) ország válogatott (fájából). Az idegen országok legjobb aranyával vannak borítva, s bevilágítják a folyót.
Őfelsége -- élet, üdv, egészség -- papokat, papnőket, énekesnőket és táncosnőket szentelt fel, akik azelőtt a királyi palotában voltak szolgálók. Munkájukat a palota és a Két Ország urának ezüstháza [kincstár] részére is felszámolják. ,,Védetté és megóvottá teszem őket [azaz mentesíti őket attól, hogy más munkára osszák be] annak megtételével, amit a lelkük kíván, hogy ők megvédjék Egyiptomot..." Örül a szíve azoknak az isteneknek és istennőknek, akik ebben az országban vannak. A kápolnák urai örvendenek, a partok ujjongásban és örömrivalgásban vannak, vidámság van az egész földön. Nagyszerűek lettek a viszonyok! A nagy palotában levő isteni kilencség karjai dicsőítenek (engem), a kezeik jubileumi ünnepséggel vannak tele mindörökkön örökre. [szimbolikus jelentése: az uralkodó hosszű életű lesz]. Minden élet és boldogság tőlük való az erős király, újjászületett Hórusz, az ő atyja, [Ámon-Ré], az istenek [királya] szeretett fia orra számára [jellegzetes egyiptomi kifejezés: a király mintegy belélegzi az életet].
Forrás: Ókori keleti történeti chrestomathia
Az amarnai levelek
Az ún. amarnai leveleket Ahet-Aton levéltárának romjai közt találták. Jelentőségük abban rejlik, hogy betekintést nyerhetünk a kor külpolitikai eseményeibe. A levelek akkádul íródtak (ez volt a kor hivatalos nyelve), és a levéltáros hieratikus írással feljegyezte rájuk, mikor érkeztek.
Burnaburias babiloni király levele (EA 8)
Naphororiának [a Noferhepruré név babiloni változata], Egyiptom királyának, testvéremnek. Így szól Burnaburias, Babilon királya, a te testvéred. Én jól vagyok. Üdvözlöm országodat, házad népét, asszonyaidat, gyermekeidet, minisztereidet, lovaidat, szekereidet. Én és az én testvérem megegyeztünk, és így szóltam: miképpen atyáink barátok voltak, mi is barátok leszünk.
És most, az én kereskedőim, akik Ahutabuval utaztak, megálltak Kánaánban üzletet kötni. Miután Ahutabu elindult útjára az én testvéremhez, és a kánaáni Hanatun városában Sumda, Baluma fia és Sutatna, az akkói Sartum fia odaküldték az embereiket. Ők megverték a kereskedőimet és elvették a pénzüket. Ahutabu, akit hozzád küldtem, előtted áll. Kérdezd, és ő elmondja. Kánaán a te országod, és királyai a te szolgáid, a te országodban raboltak meg engem. Büntesd meg őket és add vissza a pénzt, amit elvettek. És azok, akik megölték a szolgáimat: állj bosszút rajtuk és öld meg őket. Mert ha te nem ölöd meg ezeket az embereket, ők újra gyilkolni fogják a karavánjaimat és még a követeimet is, és a diplomáciai kapcsolat megszűnik közöttünk. Ha ez megtörténik, a nép el fog hagyni téged.
Burnaburias babiloni király levele (EA 7)
Naphururiának, a nagy királynak, Egyiptom királyának, így szól Burnaburias, a nagy király, Karadunias [Babilon] királya, a te testvéred. Én és házam népe, lovaim és szekereim, előkelő embereim és népem, mind jól vagyunk. Legyen jól az én testvérem és háza népe, lovai és kocsijai, előkelő emberei és népe is.
A nap óta, mikor testvérem küldöttei megérkeztek, testem nincs jól és az ő küldöttei nem ettek vagy ittak előttem. Nézd, ha megkérdezed küldöttedet, nem tudja elmondani, hogy testem nincs jól, és (...) És mivel nem vagyok jól, és az én testvérem (...) [a szöveg több helyen hiányos]. Testvéremre irányuló dühömet e szavakkal fejeztem ki: Nem tudja az én testvérem, hogy beteg vagyok? Miért nem segített engem? Miért nem aggódott és nem küldte el követeit?
Testvérem küldötte így beszélt: ,,Az út nem rövid, hogy testvéred kitalálhassa, és elküldhesse neked üzenetét. Hosszú az út a testvéredhez. Ki informálhatná őt, hogy gyorsan elküldhesse üzenetét neked?" Azután így beszélt: ,,Kérdezd meg a követeidet, hosszú-e az út." Ahogy megkérdeztem követemet, és azt mondta, hogy az út hosszú, többé nem haragudtam testvéremre.
Ahogy hallottam, testvérem országában minden van és az én testvérem semmit nem hiányol, így van ez az én országomban is, és nem hiányzik semmim. Hosszú ideig jó viszonyaim voltak a többi királlyal és üzeneteket váltottunk. Ezeknek a kapcsolatoknak közöttünk meg kell maradnia (...)
Csak négy mina [kb. 2 kiló] gyönyörű lapis lazulit küldtem az én testvéremnek ajándékba, és öt fogat lovat. Ha jó idők jönnek, követeimmel küldök még sok gyönyörű ajándékot, és mindent, amit az én testvérem kíván, írhat nekem (...).
Nagy vállalkozásba fogtam, és ezért írok az én testvéremnek. Az én testvéremnek több aranyat kellene küldenie nekem, mert szükség van rá a munkálatokhoz. De az aranyat, melyet testvérem küld nekem, ne bízza valami hivatalnokra. Vizsgálja meg az én testvérem saját szemével, és ő pecsételje le és küldje el! Mert ami az előző aranyat illeti, amit az én testvérem nem személyesen ellenőrzött, hanem egy hivatalnoka pecsételte le és küldte el, a 40 minából, amit az olvasztókemencébe raktam, alig maradt valami értékes.
És ami Szalmut, a követemet illeti, kétszer rabolták ki a karavánját. Egyszer Biriazama, és egyszer Pamahu, egy olyan föld kormányzója, amely tehozzád tartozik. És ebben az ügyben, testvérem, rendet kell tenned! Amikor a követem megjelenik testvérem színe előtt, jelenhessen meg Szalmu is! Az ő (...) vissza kell adni neki és a károkat jóvá kell tenni.
Burnaburias babiloni király levele (EA 9)
Niphururiának, Egyiptom királyának, így szól Burnaburias, Karadunias királya. Én jól vagyok. Legyél jól te is, házad népe, asszonyaid, gyermekeid, országod, nagy embereid, lovaid, szekereid.
Amikor atyám és atyád baráti kapcsolatban álltak, gyönyörű ajándékokat küldtek egymásnak és semmit nem utasítottak vissza. Most az én testvérem csak két mina aranyat küldött nekem. De ez nagyon kis mennyiség: küldj, amennyit atyád küldött! És ha kevés (aranyad) van, küldj feleannyit, amennyit atyád küldött! Miért küldtél csak két minát? Bőven van munkám az istenek házaiban, és most nagy vállalkozásba kezdtem. Küldj több aranyat! És bármire szükséged van az én országomból, írj és elküldöm neked.
Atyám, Kurigalzu idején a Kinahiak a következő kéréssel mentek hozzá: ,,az ország határai (...) mi át akarunk menni a másik oldalra és hozzád csatlakozni." Atyám a következőket mondta: ,,Felejtsétek el, hogy csatlakoztok hozzám! Én nem fordulok az én testvérem, Egyiptom királya ellen, se nem fogok mással egyezkedni! Nem kellene inkább kifosztanom titeket? Ő a szövetségesem." Az atyám semmit nem tett a te atyád ellen. Most (tekintettel erre): az asszírokat, az én vazallusaimat nem én küldtem hozzád, ahogy ők mondják! Miért fogadták őket a te országodban? Ha kedves vagyok neked, ne engedd őket bármilyen üzletet kötni. Térjenek vissza ide üres kezekkel! Ajándékként küldök neked három mina gyönyörű lapis lazulit és öt fogat lovat faszekerekhez.
Ríb-Addi bübloszi király levele
(Ebben az időben Egyiptom hatalma Retjenu felett csökkenőben volt és a hettiták meghódították Mitannit és terjeszkedtek dél felé. Az amurru király, Aziru számos föníciai várost meghódított - Niy, Tunip és Sumur -, melyek korábban Egyiptom szövetségesei vagy alattvalói voltak. Ríb-Addi, Egyiptom hűséges vazallusa öreg és beteg volt. Az összeesküvés, melyet öccse szervezett Amurrui Aziru (régi ellenségének, Abdi-Asirtának fia) érdekében, arra kényszerítete, hogy a beiruti Hammunirinél keressen menedéket. Innen küldte fiát egy levéllel a fáraóhoz.)
Ríb-addi (szól) a királyhoz, az ő urához, minden ország Napjához: A király, az én uram lábához hétszer és hétszer leborultam. Ismételten írtam, hogy (segítséget kapjak), de nem kaptam meg, a király, az én uram nem hallgatott szolgájának szavaira. Elküldtem követemet a palotába, és üres (kezekkel tért vissza). Mikor házam népe látta, hogy nem kaptunk pénzt, szemrehányást tettek nekem, a kormányzók, a fivéreim, és megvetettek engem. Másfelől, mikor elutaztam Hammunirihez, közben egy fivérem, aki fiatalabb nálam, összeesküvést szervezett ellenem Gublában [Büblosz], hogy átadja a várost Abdi-Asirta fiainak. Mikor az öcsém látta, hogy a követem (üres) kézzel tért vissza, és nincsenek vele megszálló csapatok, megvetett engem, és bűnt követett el, és kiűzött a városból. A király, az én uram ne habozzon ez ellen a kutya ellen tenni.
Most én nem léphetek Mitszru [Egyiptom] országába: öreg vagyok és húsom súlyos betegségtől (szenved). A király, az én uram tudja, hogy Gubla istenei dühösek és a betegség krónikussá vált, pedig bevallottam bűnömet az isteneknek. Így nem jelentem meg a király, az én uram előtt. Most a fiamat, a király, az én uram szolgáját küldtem a királyhoz, az én uramhoz. Hallgasson a király, az én uram szolgája szavaira és adjon a király, az én uram íjász csapatokat, hogy meghódítsák Gubla városát és se ellenséges csapatok, se Abdi-Asirta fiai ne léphessenek be, és szükségessé vált, hogy a király, az én uram íjász csapatai visszaszerezzék. Lásd, sok ember (van) a városban, akik szeretnek engem és kevés ellenségeim száma. Amikor az íjász csapatok elindulnak, és érkezésük napját tudni lehet, a város vissza fog térni királyához, az én uramhoz. És tudja az én uram, hogy én meghalnék érte.
Amikor a városban voltam, kísérletet tettem, hogy megtartsam azt az én uramnak, és szívem erős volt a király, az én uram (támogatásában). Én nem adtam volna át a várost Abdi-Asirta fiainak. Így az öcsém szított ellenségességet köztem és a város közt, hogy átadhassa Abdi-Asirta fiainak. Akadályozza ezt meg a király, az én uram, a város iránti tisztelettel. Természetesen sok arany és ezüst van a (város falain) belül, és templomaiban sok van mindenből. Ha meghódítja, tegyen a király, az én uram a szolgáival, amit akar, de adja nekem Buruzilim városát lakhelyül.
Most Hammunirinél vagyok, mert Buruzilim a többi várost ellenségessé (tette irántam). Ellenséggé váltak Abdi-Asirta fiaitól való félelmükben. Mikor Hammunirihez jöttem Abdi-Asirta fiai miatt, mikor erősebbek voltak nálam és nem kaptam bátorítást a király szájából, azt mondtam a királynak, az én uramnak: Nézd, Gubla városa a tiéd. Van benne sok dolog a királynak, őseink tulajdona. Ha a király habozik, nem marad városa Kinahnuban [Kánaán]. Ne habozzon a király, az én uram ebben az ügyben. Most elküldtem a királyhoz, az én uramhoz szolgáját, a fiamat. Küldje őt vissza a király gyorsan csapatokkal, hogy visszafoglaljuk a várost. Ha a király, az én uram részvétet érez irántam, és visszaadja nekem a várost, én megőrzöm azt a királynak, az én uramnak, mint azelőtt. Ha a király, az én uram (nem adja vissza nekem) (...), Buruzilim városa (...) ahogy jónak látják a szolgájuk számára (?) (...) Hammuniri(nél maradok ?)
Hallgasson (a király, az én uram) szolgája szavaira és küldjön azonnal csapatokat a város bevételére. Ne habozzon a király, az én uram megtorolni ezt az ördögi cselekedetet, amit elkövettek a király, (az én uram) országai ellen, és küldjön a király, az én uram gyorsan csapatokat bevenni a várost. Amikor azt mondják a király előtt a városról, hogy erős, nem lesz erős a király, az én uram csapatai előtt.
(Nem érkezett segítség Egyiptomból, és Ríb-Addi eltűnik a történelemből. Aziru számos, Egyiptomban eltöltött év után visszatér Amurruba és szövetkezik a hettitákkal.)
Assur-Uballit asszír király levele (EA 16)
Napkhororiának, a nagy királynak, Egyiptom királyának, testvéremnek, így szól Assur-Uballit, Asszíria királya, a nagy király, a testvéred: jólét uralkodjon házadon és népeden!
Nagyon örültem, amikor megláttam követeidet. (...) Küldtem neked egy gyönyörű királyi kocsit, két fehér lovat és egy gyönyörű kőpecsétet ajándékba. A nagy királyról ezt mondják: Az arany a te országodban olyan, akár a por; miért (...) a te szemedben? Új palotát kezdtem építeni, és szeretnék mielőbb beköltözni. Küldj nekem annyi aranyat, amennyi kell a díszítéshez és a szükséges dolgokhoz. Amikor atyám, Assur-nadin-ahe Egyiptomba küldte követeit, húsz talentom aranyat küldtek neki. És amikor Khanigalbat [=Mitanni] királya elküldte követeit atyádhoz Egyiptomba, húsz talentom aranyat küldtek neki. Nézd, Khanigalbat királya (...), de nekem követeim jövése és menése ellenére csak egy kevés aranyat küldtél, ami nem elég. Ha törekedsz arra, hogy őszinte barátság legyen köztünk, küldj sok aranyat! És küldd el az embereidet és megkapsz bármit, amire szükséged van!
Országaink távol esnek egymástól, amiért is követeinknek okosan kell utazniuk. Azok, akik elfogták küldötteidet, a sutuk voltak, a támadók [nomád sémi népek Egyiptomban]. Halott leszek mindaddig, míg nem küldtem embereket elfogni a sutu támadókat... Nem fogják elfogni az én küldötteimet. Miért kell nekik, a küldötteknek idegen földön maradniuk és meghalniuk? Ha belépnek egy idegen országba és a királynak előnye van ebből, ott maradhatnak és meghalhatnak, a királynak, természetesen, haszna van belőle. De ha nincs, akkor miért kell a követeknek, akiket küldtünk, [értelmetlenül] meghalniuk egy idegen országban? A követeket megtámadták és megölték egy idegen országban.
Biridiya megiddói király levele (EA 244)
A királyhoz, uramhoz, istenemhez és napomhoz, így szól Biridiya, a király hű szolgája. A király, az én uram, istenem és Napom lábánál hétszer és hétszer leborultam.
Tudja meg a király, hogy amióta az íjászok visszamentek, Labayu ellenséges tetteket hajt végre velem szemben, és nem nyírhatjuk le a gyapjút, és nem mehetünk át a kapun Labayu jelenlétében, amióta tudja, hogy nem adtál [nekem] íjászokat; és most be akarja venni Megiddót, de a király védeni fogja városát, hogy Labayu ne vehesse be. Igaz, a várost dögvész és járvány sújtja. Küldjön a király csapatokat a város védelmére, különben Labayu beveszi. Labayunak nincs más szándéka, mint hogy elpusztítsa Megiddót.
Labayu Sekhem királya volt. Stratégiailag legfontosabb városa a Jordán folyótól keletre fekvő Pella volt, ahonnan felügyelni tudta az egyiptomi-ázsiai kereskedelmet. Egyiptom nem nagyon avatkozott bele a kisebb fejedelmek küzdelmeibe, amíg nem sértette az érdekeit. Labayu úgy tűnt, ezt teszi, ezért elfogási parancsot adtak ki ellene. Akko uralkodójának kellett elfognia és Egyiptomba küldenie Labayut, de megvesztegették, ezért elengedte. Labayut később Gina városának lakói ölték meg. Két fia folytatta apjuk politikáját, és Addu-qarrad sürgette a fáraót, hogy tegyen lépéseket az ügyben Damaszkusz királyának segítségével. Ugyanakkor megvádolta Milki-illut azzal, hogy nem lojális Egyiptomhoz (EA 250).
Biridiya megiddói király levele (EA 365)
A királyhoz, az én uramhoz és Napomhoz így szól Biridiya, a király hű szolgája: A király, az én uram és Napom lába előtt én hétszer és hétszer leborultam. Forduljon a király, az én uram figyelme az ő szolgája és városa felé. Én egyedül művelem meg a földet Sunama városában, és ellátom mindennel a kényszermunkásokat [adójuk fejében dolgozókat]. A hazzanuk [helyi uralkodók] akik közel laknak hozzám, nem úgy cselekszenek, ahogyan én. Ők nem dolgoznak Sunama városában és nem látják el mindennel a munkásokat. Egyedül én látom el őket.
Yapu városából jöttek, az én (...), Nuribta városából. Most, a király, az én uram, legyen figyelemmel az ő városa iránt.
Labayu sekhemi király levele (EA 254)
A királyhoz, az én uramhoz, istenemhez és Napomhoz így szól Labayu, a te szolgád, a por a talpad alatt. A király, az én uram, istenem és Napom lábához hétszer és hétszer leborultam.
Hallottam a szavakat, melyeket a király írt nekem. Ki vagyok én, hogy a király elveszítse országát az én hibámból? Én a király szolgája vagyok, és nem lázadtam, és nem követtem el bűnt, és nem voltam tiszteletlen, és nem hagytam figyelmen kívül megbízottjának követelését. Rosszakaratból megrágalmaztak engem, de a király, az én uram, ne vádoljon engem lázadással!
Továbbá, ahogy mondják, beléptem Gezerbe és azt mondtam a nyilvánosság előtt: ,,A király el akarja venni az én tulajdonomat, és nem akarja Milkiluét?" Én tudom, mit tett ellenem Milkilu [Gezer uralkodója].
Továbbá, a király a fiamról írt. És nem tudtam, hogy a fiam kapcsolatban van a habirukkal, és természetesen Addaya kezére adtam volna.
Továbbá, ha a király az asszonyomat akarná, hogy tudnám visszatartani őt? Ha a király azt írná nekem: ,,Döfj bronztőrt a szívedbe és halj meg!", hogy tudnék nem engedelmeskedni a király parancsának?
Abdu-Heba jeruzsálemi király levele (EA 286)
A királynak, az én uramnak, így szól Abdu-Heba, a te szolgád. A király, az én uram lábánál hétszer és hétszer leborultam. Mit tettem én a király, az én uram ellen? Vádolnak engem a király, az én uram ellen, mondván: ,,Abdu-Heba fellázadt a király, az én uram ellen". Itt vagyok, és amennyire tudom, nem az apám volt, sem az anyám, ki ebbe a pozícióba helyezett engem: a hatalmas király karja vezetett engem atyám házába! Miért követnék el én vétket a király, az én uram ellen?
Míg a király, az én uram él, én a király, az én uram meghatalmazottjának azt fogom mondani: ,,Miért kedvezel te a habiruknak és vagy a kormányzók ellen?" És így engem bevádolnak a király, az én uram előtt. Mert azt mondják: ,,Elvesztek a király, az én uram területei." Így rágalmaznak meg engem a király, az én uram előtt! De tudnia kell a királynak, az én uramnak, hogy mikor a király felállított itt egy helyőrséget, Yanhamu [az egyiptomi megbízott Palesztinában] lefoglalt mindent, és (...) Egyiptom földje (...). Ó, király, én uram, nincsen itt helyőrség! [Így] a királynak vigyáznia kell az ő földjére! Vigyázzon a király az ő földjére! A király minden birtoka fellázadt, Ilimilku okozta a király birtokainak elvesztését. Vigyázzon a király erre a földre!
Ismétlem: Engedjen a király, az én uram maga elé engem, és engedje, hogy a szemébe nézzek a királynak, az én uramnak. De a rosszakarat ellenem erős, és nem léphetek a király, az én uram színe elé. Küldjön a király csapatokat, hogy a király, az én uram színe elé léphessek és szemébe nézhessek. Olyan biztos, mint hogy a király, az én uram él, hogy amikor a megbízottjai jönnek, én azt fogom mondani: Elvesztek a király birtokai. Nem hallgatsz rám? Minden uralkodó elveszett, nem maradt a királynak, az én uramnak senkije. Irányítsa figyelmét a király az íjászok felé, és küldjön a király, az én uram íjászcsapatokat. A királynak nincs többé földje. A habiruk elfoglalták a király birtokait. Ha idejönnek az íjászok ebben az évben, a király minden birtoka megmarad, de ha nincsenek íjászok, a király, az én uram birtokai el fognak veszni!
A királyhoz, az én uramhoz így ír Abdu-Heba, a te szolgád ékesszólóan. A király, az én uram minden birtoka elveszett.
Suwardata keilahi király levele (EA 280)
A királyhoz, az én uramhoz, istenemhez és Napomhoz így szól Suwardata, a te szolgád, a por a talpad alatt. Az én uram, a király, az én istenem és Napom lába előtt hétszer és hétszer leborultam. A király, az én uram elküldött engem Keilah-val harcolni. A csata után béke van. A városom meg lett védve számomra.
Miért kérte Abdu-Heba Keilah népét, hogy fogadjanak el ezüstöt és álljanak mellé? A királynak, az én uramnak tudnia kellene, hogy Abdu-Heba meghódította a városomat.
Továbbá, vizsgáljon meg engem a király, az én uram. Ha én elvettem tőle egyetlen embert, ökröt vagy szamarat tőle, akkor igaza van.
Továbbá, Labayu, aki meghódította városainkat, meghalt, és Abdu-Heba az új Labayu, aki elfoglalja városainkat. Ítélje meg a király az ő szolgáját tettei szerint: semmit nem fog ő tenni, míg a király nem közli vele óhaját.
Abdu-Heba jeruzsálemi király levele (EA 285)
A királyhoz, az én uramhoz így szól Abdu-Heba, [a te] szolgád. A király, az én uram lába előtt hétszer és hétszer [leborultam].
Bevonultam (...) városába. Tudja meg [a király], hogy minden országban béke van, de ellenem háború folyik. Így, ekkor, a királynak vigyáznia kell országára. Nézd, Gazru [Gezer] országa, Askaluna [Askelon] országa és L(...)i [Lakis] városa ételt, olajat adtak nekik és mindent, ami szükséges. Gondoskodjon a király az íjászcsapatokról. Küldjön íjászcsapatokat azok ellen, akik gonosz tetteket követnek el a király, az én uram ellen. Ha ebben az évben lesznek íjászok, lesznek a királynak, az én uramnak országai és kormányzói; ha nincsenek íjászcsapatok, nem lesznek sem országai, sem kormányzói a királynak. Nézd, Urusalim [Jeruzsálem] országát se nem apámtól, se nem anyámtól kaptam; a király erős keze adta nekem. Nézd, ez Milkili [Gezer uralkodója] műve, és Labayu fiainak tette, akik átadták az országot a has-pi-riknek [habiruk]. Nézd, ó király, én uram, az igazság velem van...
Tusratta mitanni király levele III. Amenhotephez (EA 17)
Nibmuariának, Egyiptom királyának, testvéremnek mondja Tusratta, Mitanni királya, a te testvéred. Én jól vagyok. Legyél jól te is, és nővérem, Giluhepa is, és háztartásod, feleségeid, fiaid, nemesembereid, harcosaid, lovaid, harci szekereid és egész országod.
Amikor atyám trónjára ültem, még fiatal voltam, és Tuhi rosszat tett az országommal és megölte az ő urát. És így nem bánt jól velem, sem azzal, aki barátságos volt hozzám. Én azonban, főleg azon gonoszságok miatt, amelyek el lettek követve országomban, nem késlekedtem, hanem Artasumara, a fivérem gyilkosait megöltem.
Mivel te barátja voltál atyámnak, ez okból írok neked, hogy testvérem halljon eme tettekről és örvendezzék. Az én atyám szeretett téged és te még jobban szeretted az én atyámat. És az én atyám, szeretete jeléül, neked adta nővéremet. És ki más állt atyám mellett úgy, ahogy te tetted? Ezenfelül, a következő évben testvérem (...) Hatti egész országát. Mikor az ellenség az országomba jött, Tesub, az én uram, az én kezembe adta és én elpusztítottam. És senki közülük nem tért vissza az ő földjére.
Egy harci szekeret, két lovat, egy szolgát és egy szolgálólányt küldtem neked a hettita zsákmámyból. És ajándékkémt testvéremnek, öt harci szekeret és öt fogat lovat küldtem. És ajándékként Giluhepának, nővéremnek egy készlet aranytűt, egy pár aranyfülbevalót, egy arany istenszobrot és egy olajtartót küldtem.
Keliyát, az én hivatalnokomat küldtem Tunip-ibrivel. Küldje vissza őket az én testvérem gyorsan, hogy mielőbb elhozzák üzenetét és hallhassam testvérem üdvözletét és örömét. Keresse az én testvérem az én barátságomat, és küldje el hírnökeit, hogy elhozzák üdvözletét, és én fogadom majd őket.
Tusratta mitanni király levele Ehnatonhoz
Napkhuriához, Egyiptom királyához, testvéremhez, vejemhez, aki szeret engem és akit én szeretek, így szól Tusratta, Mitanni királya, a te apósod, aki szeret téged, a te testvéred.
Én jól vagyok. Légy jól te is. Házaid, Tiye, az anyád, Egyiptom úrnője, Taduhepa, a lányom, a te feleséged, más feleségeid, fiaid, nemesembereid, harci szekereid, lovaid, katonáid, országod és minden, ami hozzád tartozik, örvendjen kitűnő egészségnek. (...)
Tusratta mitanni király levele III. Amenhotephez
Nimmuariához, Egyiptom királyához, testvéremhez, akit szeretek és aki szeret engem, így szól Tusratta, Mitanni királya, aki szeret téged, az apósod. Nálam minden rendben van. Legyen rendben minden veled is, házaddal, leányommal, Taduhepával, a feleségeddel, akit szeretsz, és feleségeiddel, fiaiddal, nemesembereiddel, harci szekereiddel, lovaiddal, katonáiddal, országoddal és mindennel, ami hozzád tartozik!
Ezt mondja a ninivei Sauskha [=Istár], minden földek úrnője: Egyiptomba szeretnék menni, az országba, amit szeretek, és aztán visszatérni ide.
Most küldöm ezt a levelet neked és Ő is úton van. (...) Akkor, az én atyám idejében Ő az országodban volt, és mint más alkalmakkor is, ott maradt és tisztelték. Tisztelje Őt az én testvérem tízszer jobban, mint máskor. Tisztelje Őt az én testvérem és engedje el, amikor Ő úgy kívánja, hogy visszatérhessen. Sauskha, az Ég Úrnője védelmezzen minket, a testvéremet és engem százezer évig és hozzon örömöt mindkettőnknek a mi Királynőnk és bánjunk egymással barátként. Sauskha az én úrnőm egyedül? Talán az én testvéremnek is úrnője Ő?
(a 36. év telén, a negyedik hónap első napján. A király a déli városban tartózkodik, Per Hai-ban.)
Tusratta mitanni király levele Tiye királynéhoz (EA 26)
Tiyéhez, Egyiptom úrnőjéhez így szól Tusratta, Mitanni királya. Velem minden rendben van. Legyen veled is, és házaddal, fiaddal, katonáiddal és mindennel, ami hozzád tartozik.
Te tudod, hogy mindig barátságot éreztem Nimmuria, a te férjed iránt, és hogy Nimuria, a te férjed is a maga részéről barátságot érzett irántam. És azokat a dolgokat, amiket én írtam és mondtam Nimmuriának, a férjednek, és azokat a dolgokat, amelyeket a maga részéről Nimmuria, a férjed mondott és írt nekem gyakran, tudtad te és Keliya és Mane, de te vagy az, aki mindenkinél jobban tudja azokat a dolgokat, amelyeket mi egymásnak mondtunk. Senki nem tudja jobban. (...)
Küldd, kérlek, továbbra is küldötteidet, egyiket a másik után. Ne tartsd őket vissza.
Nem fogom elfelejteni barátságomat Nimmuria, a férjed iránt. Jelenleg és örökre azonban tízszer nagyobb barátságot érzek fiad, Napkhuria iránt.
Te vagy az, aki tudja Nimmuria, a férjed szavait, de nem küldted el nekem a tisztelet ajándékát, amit Nimmuria, a férjed elrendelt, hogy küldjenek nekem. Nimmuriától, férjedtől tömör aranyszobrokat kértem (...) De fiad arannyal bevont faszobrokat küldött. Fiad országában az arany, akár a por, miért okozott nekem ekkora fájdalmat azzal, hogy nem küldött? (...) És azt sem adta meg nekem, amit az apja szokott adni.
Alasia (Ciprus) királyának levele (EA 35)
Egyiptom királyának, testvéremnek mondja Alasia királya, a testvéred:
Velem minden rendben van. Házaimmal, feleségemmel, fiaimmal, főembereimmel, lovaimmal, harci szekereimmel és országomban mindennel minden rendben van. Legyen rendben minden az én testvéremmel is, és feleségeidel, fiaiddal, főembereiddel, lovaiddal, harci szekereiddel, és földeden mindennel.
Testvérem, figyelj, a hírnökömet Egyiptomba küldtem a te hírnököddel. Most 500 talentum [=12,5 tonna] rezet küldtem neked, ajándékként testvéremnek. Ne törődjék az én testvérem azzal, hogy a réz mennyisége túl kicsi, mert Nergal [mezopotámiai nap-, háború- és termékenységisten, az alvilág ura] keze megölt minden embert országomban, egyetlen rézbányász sem maradt.
Ezért ne legyen az én testvérem csalódott. Küldd el hírnöködet az én hírnökömmel gyorsan és mindazt a rezet, amire vágyol, el fogom küldeni neked, testvérem.
A testvérem vagy, küldened kellene nekem ezüstöt, testvérem -- sokat. Küldd el a legjobb ezüstöt, és én küldök neked, testvérem, mindent, amit kérsz.
Továbbá, testvérem, küldd el az ökröt, amit hírnököm kért. És édes olajat küldj nekem, testvérem, két tartóval, és küldj nekem egy tudóst, aki ért a sasok röptéből jósláshoz.
Továbbá, testvérem, országom emberei beszélnek nekem arról a famennyiségről, amit Egyiptom királya kap tőlem. Így, testvérem, küldd el érte a fizetséget nekem.
Továbbá, egy alasiai férfi meghalt Egyiptomban, és az ő tulajdona a te országodban van, de a fia és a felesége nálam. Vegye figyelmébe az én testvérem az alasiai férfinak az ügyeit, és adja hírnököm kezénbe.
Ne törődj vele, testvérem, hogy hírnököd három évig maradt az én országomban, mert Nergal keze az én országomon és házamon van. A feleségem fiút szült, aki most halott, testvérem.
Küldd el hírnöködet az én hírnökömmel gyorsan, és akkor küldök ajándékot az én testvéremnek.
Továbbá, testvérem, az ezüstből, amit kértem, nagy mennyiséget küldj. És mindazt az ajándékot, amit kértem tőled, teljesítsd kérésemet, és én is teljesítem, bármit kérsz.
Hatti királyával és Sanhar [észak-szíriai ország] királyával nem vagy egy szinten.
Ami engem illet, bármilyen ajándékot küld nekem az én testvérem, kétszer annyit fogok neki küldeni.
A te hírnököd gyorsan érkezett ide, és az én hírnököm is érkezzen gyorsan hozzád.
Zatatna, Akko fejedelmének levele Ehnatonhoz
A király, az én uram hallja meg az ő szolgájának szavát!
Zirdamiyasa visszavonult Biryawazától [Damaszkusz királya]. Shutával, a király szolgájával volt (...) városában, és én nem mondtam neki semmit, de ő hozzám jött, és most Shuta azt írja nekem: ,,Add Zordamiyasát Biryawazának!" De én nem egyezem bele, hogy kiadjam őt. Nézd, Akko olyan, mint Egyiptomban Magdal, de a király, az én uram még nem hallotta, hogy Shuta ellenem fordult. Most küldje el a király, az én uram meghatalmazottját, hogy elfogja.
[Egyesek szerint a levélben említett Shuta azonos a későbbi I. Széthi fáraóval.]
I. Kadasman-Enlil babiloni király levele III. Amenhotephez (EA 4)
A babiloni Kadasman-Enlil az egyiptomi Amenhotephez. (...) Hogy lehetséges az, hogy mikor írtam neked egyik leányod kezét kérve -- ó, fivérem, ugyanilyen modorban kellett volna válaszolnod, mikor azt írtad, hogy nem adod őt nekem, mert a legkorábbi idők óta Egyiptom királyának leányát nem adták idegenhez? Miért mondasz nekem ilyen dolgokat? Te vagy a király. Úgy teszel, ahogy kívánod. Ha nekem akarnád adni leányodat feleségül, ki mondhatná, hogy ne tedd?
De te, tartva magadat az elvhez, hogy nem küldesz senkit, nem küldtél nekem feleséget. Hát nem kerestél testvéri és baráti kapcsolatot, amikor írásban azt javasoltad nekem, hogy egy házasság hozzon minket közelebb? Miért nem küldött nekem az én testvérem feleséget? (...) Lehetséges az, hogy te nem küldesz nekem feleséget, de hogy tudnálak én visszautasítani, ahogyan te tetted? Vannak leányaim, nem foglak elutasítani bármiképpen ezzel kapcsolatban...
Ami az aranyat ileti, amiről írtam neked, küldd el nekem gyorsan még ezen a nyáron (...) mielőtt hírnököd elér engem, aranyat bőségesen, amennyit csak lehet. Így teljesíthetném azt a feladatot, amit vállaltam. Ha elküldöd nekem ezen a nyáron az aranyat, amiről írtam neked, hozzád adom a leányomat feleségül. Ezért küldj aranyat, önként, annyit, amennyit szeretnél. De ha nem küldesz nekem aranyat (...)
hogy teljesíthessem a feladatot, amit vállaltam, miért nem küldtél nekem korábban önként aranyat? Miután befejeztem a feladatot, amit vállaltam, miért kérnék tőled aranyat? Még ha háromezer talentum aranyat küldenél, akkor sem fogadnám el, hanem visszaküldeném, és nem adnám hozzád a leányomat feleségül.
Abi-Milki tyruszi király levele (EA 147)
A királyhoz, az én uramhoz, istenemhez, Napomhoz: Szolgád, Abi-Milki üzenete. A király, az én uram lábához hétszer és hétszer leborulok. Én vagyok a por a király, az én uram szandálja alatt. Uram a Nap, aki felemelkedik minden földek felé naponta, ahogy a nap, az ő kegyes atyja, akinek édes lehelete adja az életet és visszatér az északi széllel; aki karjának hatalmával biztosítja a békét az egész országnak, aki az égre kiált, mint Baal, és az egész föld megijed kiáltásától.
A szolga ezennel azt írja urának, hogy hallotta a király küldöttének szavát; az édes lehellet, ami a király, az én uram szájából jön, visszaérkezett! Mielőtt a küldöc megérkezett, nem ért engem az én uram, a király leellete nem ért engem, orrom el volt zárva, de most nagyon boldog és elégedett vagyok. Amiét boldog vagyok, nem virágzik-e az ország? Amikor küldönc érkezett az én uramtól, egész országom félt a királytól. Amikor a király, az én uram azt mondta: ,,Készülj egy nagy hadsereg érkezésére", a szolga azt mondta urának: Igen, igen, igen!" Előttem és hátamon is a király szavait hordom. Bárki, aki odafigyel a királyra, az ő urára és szolgálja őt, annak felragyog a nap és urának édes lehellete élteti. Ha nem figyel a király, az ő ura szavára, városát lerombolják, és neve nem létezik többé a világon. De néz arra a szolgára, aki figyel az ő urára: városa virágzik, háza virágzik, neve örökké létezik.
Te vagy a Nap aki felettem ragyog, és egy rézfal van emelve neki; és hatalmas karja miatt pihenhetek és elégedett vagyok. Valóban, így szóltam a Naphoz, a király, az én uram atyjához: ,,Mikor láthatom a király, az én uram arcát?" Én valóban védem Tyruszt, a király, az én uram fontos városát, míg a király erős karja nem közelít hozzám, hogy vizet adjon, hogy ne szomjazzam és fát, hogy ne fázzam.
Azonkívül Zimridda, Szidón királya naponta ír a lázadó Azirunak, Abdi-Asirta fiának, minden hírről, amit Egyiptomból hall. Ezennel megírom ezt a királynak, az én uramnak, és jó, hogy ezt tudja.
Yapahu, Gezer királyának levele (EA 298)
A királyhoz, az én uramhoz, istenemhez és Napomhoz, a Naphoz az égen így szól Yapahu, Gazru [Gezer] ameluja [uralkodó], a szolgád, a por a te két lábad alatt, a lovaid lovásza: A király, az én uram, az égen ragyogó nap lábánál hétszer és hétszer leborultam mind hasra, mind hátra. És mindenre, amit a király, az én uram mondott nekem, odafigyeltem. Én a király szolgája vagyok és a por a lábai alatt.
Tudja meg a király, az én uram, hogy öcsém fellázadt ellenem és behatolt Muhhazu városába, és az apiruk kezére került [=rabszolgaságba?]. És mivel [Ti]anna háborúban áll velem, vigyázz országodra. Írjon az én uram ebben az ügyben az ő rabitsujának [a fáraó képviselője külföldön].
Suppiluliuma hettita király levele Ehnatonhoz (EA 41)
Az üzenetek, amiket atyádnak küldtem és a kívánságok, amiket ő kifejezett nekem, természetesen megújulnak köztünk. Ó, király, én nem utasítottam el semmit, amit atyád kért, és atyád sosem hanyagolta el az én kéréseimet, hanem megadott nekem mindent. Te, testvérem, miért tagadtad meg, hogy elküldd, amit atyád egész életében küldött nekem? Most, testvérem, atyád trónjára kerültél és ugyanúgy, ahogy atyád és én baráti ajándékokat küldtünk egymásnak, szeretném, ha közted és köztem is jó barátság lenne. Kifejeztem egy kívánságomat atyádnak. Természetesen kettőnk közt is valóra válthatjuk ezt. Ne tagadd meg tőlem, testvérem, amit atyádtól kívántam kapni. Ebben benne foglaltatik két aranyszobor, egy ülő és egy álló, két, nőt ábrázoló ezüstszobor, egy nagy darab lapis lazuli és néhány más dolog. Ezek nem ajándékok a szó valódi értelmében, inkább, mint a hasonló esetek többségében, kereskedelmi tranzakció tárgyai. Ha testvérem úgy dönt, elszállítja nekem ezeket, szállítsa el. Ha testvérem úgy dönt, nem szállítja el, akkor amint szekereim készek a szállításra, elküldöm őket testvéremhez. Amit te, testvérem kívánsz, csak írd meg, és én elküldöm az én testvéremnek.
(Töredék Suppiluliuma egy másik leveléből)
És most, a táblán, amit küldtél nekem, miért írta testvérem a nevét az enyém elé? Ki az, aki zavarja a jó kapcsolatokat kettőnk közt? Szokássá vált az ilyen viselkedés? Testvérem, azt gondoltad, mikor írtál nekem, hogy szövetségesek leszünk? Ha a testvérem vagy, miért dicsérted nevem, ha úgy gondolod, nem vagyok több egy tetemnél? (...) De a te neved (...) töröld ki (?) (...)
III. Amenhotep levele Milkiluhoz, Gezer királyához
Milkiluhoz, Gezer fejedelméhez így szól a király. Azért küldöm neked ezt a táblát, hogy elmondjam: elküldtem hozzád Haniát, az íjászok főnökét azzal a megbízással, hogy gyönyörű ágyasokat szerezzen nekem. Küldök ezüstöt, aranyat, türkizt, mindenféle drágakövet, ébenfa székeket, éppúgy, mint aranyat, ami 160 debent ér [1 deben= kb. 90 gramm]. Összesen negyven ágyast kérek -- mindnek az ára negyven ezüst [=4 deben]. Gyönyörű és feddhetetlen ágyasokat küldj. És a király, a te urad azt mondja: ez jó, és a te életed biztosítva van. Tudd, hogy a király jól van, akár a napisten. Csapatai, harci szekerei, lovai nagyon jól vannak. Ámon isten Felső- és Alsó-Egyiptomot, a felkelő és a lenyugvó napot a király két lába alá helyezte.
A fáraó levele Endarutához, Akhsapa királyához (EA 367)
Endarutához, Akhsapa urához így szól a király: Azért küldöm neked ezt a táblát, hogy elmondjam: vigyázz magadra, vigyázz a királynak arra a területére, ahol vagy. A király elküldi hozzád Hannit, Maireyának, a kánaáni király akil tarbasijának [hivatalnok] fiát. Figyelj arra, amit ő mond, hogy a király ne találhasson hibát benned. Mindenre, amit mond neked, figyelj oda és teljesítsd. És vigyázz! Vigyázz! Ne légy hanyag. És készíts az íjászoknak sok ételt és bort és minden mást. Gyorsan el fog érni hozzád és lefejezi a király ellenségeit. És tudd, hogy a király erős, mint a nap az égen. Mert az ő katonái és harci szekerei rengetegen vannak és jó állapotban.
Pabi, Lakhis fejedelmének levele Ehnatonhoz
A Nagy Királyhoz így szól Pabi, ki leborul a lábad elé.
Tudnod kell, hogy Sipti-Baal és Zimrida összeesküvést szőnek, és Sipti-Baal azt mondta Zimridának: ,,Apám Yarami városából azt írta nekem: adj nekem hat íjat, három tőrt és három kardot. Ha a király országa ellen vonulok és te mellettem vagy, biztosan hódítani fogok. Aki ezt kitervelte, az Pabi. Küldd őt elém."
Most elküldtem hozád Rafaelt. Ő majd elmondja a Nagy Embernek a híreket az ügyben.
Az Aton-himnusz
(1) ,,Gyönyörűen emelkedsz fel az ég horizontjára, ó élő Aton, ki megteremtetted az életet, mikor felragyogtál a keleti horizonton és szépségeddel megtöltötted a földet.
(2) Eljössz, nagyszerű és ragyogó vagy, magasan minden föld felett, és sugaraid átölelik a földeket mindannak határáig, amit teremtettél, Te, a Nap, és eléred az ő határaikat és aláveted őket szeretett fiadnak.
(3) Messze vagy, sugaraid mégis elérik a földet. Ott vagy az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok. Amikor lenyugszol a nyugati láthatáron, a földre a halál sötétsége borul. Az éjszaka belopózik a hálószobákba, beborít mindent, egy szem sem láthatja a másikat. Tulajdonaikat ellopják, még ha a fejük alatt őrzik is őket, és nem kapják vissza. Minden oroszlán előjön barlangjából és marnak a kígyók. A sötétség az egyetlen, mi látható, s míg a föld csendes, alkotójuk a láthatáron pihen.
(4) Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton, Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget és nekünk adod sugaraidat. Ünnepet ül a Két Föld, az emberek felkelnek, Te ébreszted fel őket. Megmossák végtagjaikat, felöltöznek és kezeiket áldóan emelik ragyogó megjelenésed felé. Az egész vidék megelevenedik: minden jószág békében legel, a fák és mezők zöldellenek. A madarak kirepülnek fészkeikből, szárnyaik a Te lelkedet dicsérik. Minden állat lábra áll. Minden, ami repül vagy leszáll, él, mikor Te felkelsz értük. Hajók úsznak északra ahogyan délre is, megnyílnak az utak megjelenésedkor. A hal a folyóban fickándozik arcod előtt. Sugaraid fénylenek a Nagy Zöldben [tenger]. Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben, Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját és élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön, és két lábán sétál.
(5) Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló. Te teremtetted a földet, Te egyedül, minden embert is, bármi van a földön, a lábon sétáló és magasban szárnyaló teremtményeket, Khor [Palesztina és Szíria] és Kus országait és Egyiptom földjét. Te helyeztél minden embert az ő helyére és adtál nekik élelmet, mindenki megszerzi ételét, és élete folytatódik; a nyelvek különböznek beszédükben, miként jellemük is, és arcszínük megkülönbözteti az országokat.
(6) Te okozod a Nílus áradását az alsó világban, hogy életet adjon a népnek, melyet teremtettél, Te, ura mindennek, ki vajúdtál velük, ura minden földnek, mely érted ragyog, te, Aton, a Felséges. Minden távoli vidéknek Te adtad az életet. Te emelted a Nílus vizét az égbe [eső], és az kiárad értük, és a Nagy Zöldhöz hasonló hullámokat hoz létre a hegyekben, hogy öntözze az ő földjeiket falvaikban. Milyen eredményesek a te terveid, ó, örökkévalóság ura! Nílus vize az egekben, ez a Te ajándékod az idegen országoknak és az országok élőlényeinek. De a Nílus az alvilágból jön elő, Egyiptom földjéért. A Te sugaraid táplálnak minden mezőt. Amikor felragyogsz, ők felélednek és teérted növekednek.
(7) Te rendezed sorba az évszakokat, hogy felvirágoztassanak mindent, amit teremtettél: a telet, hogy lehűtse őket, a nyári hőséget, amit megízlelhetnek belőled. Megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket, utakat és folyókat. Minden szem Téged figyel, a nappali korongot.
(8) Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és erődet. A föld a Te kezed által kel életre, ahogy megteremted. Te eljössz és ők élnek. Feltámadsz és meghalsz. Te magad vagy az élet és az emberek általad élnek. A szemek a szépséget látják, míg köztünk vagy. Minden munka abbamarad, amikor lenyugszol jobbra [nyugat]. Megjelenésed felvirágoztat mindent a király kedvéért, amióta létrehoztad a földet. Te emeled fel őket, fiad kedvéért, aki a testedből született, ki Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az Igazságban Élő, a Két Föld Ura, Noferhepruré-waenré, Ré fia, az Igazságban Élő, a Ragyogó Megjelenések Ura, Ehnaton, nagy az ő idejében; a nagy királyi feleséggel együtt, kit ő szeret, a Két Föld Úrnőjével, Nofernofruaton-Nofretitivel, éljen és virágozzék örökkön-örökké."
Egyiptomiból angolra fordította: Sir Alan Gardiner
Angolról magyarra az eredeti szöveg egybevetésével fordította: Meritaton Isetnofret
Az amarnai korszak hatása napjainkban is érezhető a művészetben, és sokakat megihlet: írókat, festőket, honlaptervezőket... : ) Álljon itt most egy válogatás a (szerintem) legszebb művekből, meg amiket még össze tudtam gyűjteni (sajnos nincs túl sok.)
Nemes Nagy Ágnes
Ekhnáton jegyzeteiből
Valamit mégis kéne tennem,
valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,
ki üljön fent és látva lásson.
A vágy már nem elég,
nekem betonból kell az ég.
Hát lépj vállamra, istenem,
én fölsegítlek. Trónra bukva
támaszkodj majd néhány kerubra.
És fölruházlak én, ne félj,
ne lásson meztelen az éj,
a szenvedést kapcsold nyakadra,
mintha kerek vércsík fakadna,
s az legyen langyos köpenyed:
szerettem növényeidet.
S helyezd el ékszeres szívedben:
hogy igazságra törekedtem.
Ennyi elég is. Mondd ki: jó itt,
és tedd hatalmas funkcióid,
csak ülj és nézz örökkön át.
Már nem halasztalak tovább.
Ehnaton és gyermeke
rajzolta: Megaera Lorenz
Hegedüs Géza:
Az írnok és a fáraó
(Részletek)
,,... És ahogy nézte felesége arcának kőmását, egyszerre finoman érző bölcsességével mintha gyanítani kezdene valamit. Szeme a szoborról élő asszonyára fordult, onnét vissza a szoborra, s onnét a szobrászra. És ha valaki megértette, hogy ebbe a gyönyörű asszonyba nagyon szerelmes lehet egy férfi, akkor mindenekelőtt ő volt az, aki nem is tagadta, hogy azért képes ésszel, erővel és tettekkel másokért élni, azért képes elmélyedni az áldó nap csodájában, mert egész lénye feloldódott felesége iránti szerelmében. A szerelem ad neki erőt és tehetséget. S aki ismeri Nofertitit, a leggyönyörűségesebb asszonyt, annak más nőt, más szerelmet még az álmok sem lebbentenek fel. Ha nem lett volna olyan bölcs és mindent megértő, talán haragosan nézett volna a szobrászra a ki nem mondott, de az alkotással ígyen elárult érzelméért. De bölcs volt, és mindent értő, ezért hát mélységesen megértette, hogy ebbe az asszonyba halálosan bele kell szeretni. Aki elérhette - boldog e napsütötte földön. Aki nem érheti el - az boldogtalan, de olyan naggyá teheti boldogtalansága, hogy az már hasonlatos a boldogsághoz." (203.o.)
,,...az ő Nofertitije az eljövendő ezredéveknek is hirdetni fogja, hogy volt egyszer egy gyönyörűséges királyné, akit Nofertitinek hívtak, és volt egy szobrász, aki múlhatatlanul magába itta annak a királynőnek a szépségét. És aki majd talán évezredek múltán elragadtatva nézi a szobrot, Nofertitivel együtt a szobrászra is gondol, habár addigra annak a szobrásznak a nevét sem fogják tudni." (232.o.)
Ő, aki Aton által él
Részlet az "Everywhere the Glint of Gold"
(Mindenhol az arany csillogása) című szerepjátékból
,,Tutanhaton, ezt nem gondolhatod komolyan! Elhagyni Ahet-Atont?" Hangom elfúlt, hitetlenkedve néztem fiatal férjemre. A Két Föld Ura bocsánatkérő pillantást küldött felém, mielőtt könyörögve pillantott volna Ay felé.
Már beleegyezett... A gondolat bensőm legmélyéig megrázott. Bárcsak ott lettem volna! Bárcsak megadhattam volna neki az erőt, hogy szembeszegüljön Ayjal! Mostanra kicsúszott a kezemből.
Prince Charming
by Jenna Henderson
Sóhajtottam, a legyőzöttség keserű mosolya táncolt az ajkamon. Szomorúan megráztam a fejem. Mit mondana Apa? Már azt is utáltam, hogy az uaszeti koronázás miatt el kellett hagyni Ahet-Atont, de a gondolat, hogy örökre otthagyjam, megfájdította a szívemet. Szívemben mindig éreztem, hogy fennáll ennek a lehetősége, de amíg Anya élt, ő elég erős volt ahhoz, hogy követhessük Apa kívánságát és Ahet-Atonban maradjunk. Erre most, alig néhány nappal a temetése után ez történik! Már semmit nem tehettem. A döntés ugyanúgy elszomorította Tutanhatont is, mint engem, bár megpróbálta bánatát mosoly alá rejteni. Kíváncsi vagyok, mit mondhattak, hogy meggyőzzék? Ugyanakkor tudtam, miért nem voltam jelen, amikor ezt megbeszélték. Nem szoktam gyakran kihívni Ayt magam ellen - csatáimat óvatosan tervezem meg, és óvatosan megválasztott szavakkal vívom meg, nem fegyverekkel - de most harcoltam volna. Azonban már túl késő volt.
- Felség, még egy dolog lenne - kezdte lassan Ay, megállva fiatal királya előtt. - Azt hiszem, legjobb lenne, ha felséged és őfelsége a királyné megváltoztatnák a nevüket.
- Teljesen szenilis lettél? Felfogod, mit kérsz tőlünk?
- Hallgass az okos szóra, fiam. Talán nem irányítottalak jól?
- De, azt hiszem.
- És Kemet nem jobb egy kicsivel most, mint mikor trónra léptél?
- De igen - ismerte be Tutanhaton kelletlenül.
- Még a királynénak is egyet kell értenie ezzel, ugye, Anhesz?
- Igen, nagyapa, igazad van - egyeztem bele. - De bizonytalan vagyok afelől, hogy meg kellene változtatnom a nevemet. - A bizonytalan enyhe kifejezés volt. Meg voltam rémülve.
- Nem lesz nagy változás. Csupán az isten nevének felcserélése.
- És melyik istenre gondoltál? - kérdezte Tut.
- Hát Ámonra, természetesen.
Megfagyott a vér az ereimben. Ámon? Kemet minden istene közül éppen Ámon? Nem lehetnék Anheszenré? Anheszenaszet? Bármi más, mint Anheszenamon...? Én SOSEM fogok Ámon által élni.
- Nem akarom megváltoztatni a nevem. A név egy szent dolog.
- Apád is megváltoztatta az övét.
- Tudom, de...
- A restaurációs sztélé, amiről beszéltünk, már készül, és Nebheperuré Tutanhamon nevét viseli.
- Hogy tehetted ezt anélkül, hogy megkérdezel? Legalább tennél úgy, mintha számítana a véleményem! - kiáltotta a tizenhárom éves király. Merészség, a tizenévesek lázadása és Tiye temperamentuma folyt az ereiben. - Meg kellett volna kérdezned...
- Psszt... - suttogtam, vállára éve a kezem. - Már nem érdemes küzdeni, már késő - mondtam, belenyugodva sorsunkba. Anheszenpaaton, Anheszenamon... Megváltoztatná-e azt, hogy ki vagyok?
- De ő nem fáraó! - sziszegte Tutanhaton összeszorított fogai közül, bár meg tudtam állapítani a hangsúlyából, hogy ellenállása gyengül. - Én vagyok az.
- Tudom - mondtam megnyugtatóan. - De nem tehetünk semmit.
- Te sem akarod megváltoztatni a neved.
- Természetesen nem! De... - Szünetet tartottam. - Nem számít, hogy hívnak, én mindig Aton által fogok élni.
Everywhere the Glint of Gold - She Lives Through Aten by Jenna "Ankhesenpaaten" Henderson. Részlet. Eredeti változat: PanHistoria / Amarna Novel / Everywhere the Glint of Gold
Meritaten
Legszebb vagy a földön, hercegnő,
Nap kedveltje; Meritaton!
Szemeid mint két ifjú Hold
telve szomorúsággal és jósággal;
Mélyebbek és sötétebbek, mint az éj
Bár te a Nap szeretett leánya vagy!
Dicséred a Napot, de éjjel titokban
szomorúság árad szívedből.
Apád mással van, anyád egyedül maradt.
Senki nincs körülötted, aki megért.
Senki nem nyújtja a kezét neked.
Senki nem kíván neked békét.
Éjszaka van lelkedben. Nincs melletted barát.
Senki nem vár veled a hajnalra.
De eljő a hajnal! Érezd!
Igaz Isten az öröklétben, Ő több, mint a nap!
Csak Ő adhat megnyugvást az embereknek!
De néha lehetetlen akaratát megérteni...
Légy egyedül... de Istennel.
Imádkozz, s hívd őt atyádnak!
2008. július 27., vasárnap
Arabic Groove
Ali Slimani - Moi Et Toi Abdy - Galbi Dania - Leiley Transglobal Underground mix Amr Diab - Amarain Hisham Abbas - Intil Waheeda Hamid el Shaeri - Hely Meli Fadela and Sahraoui - Mani Natacha Atlas - Kidda Khaled - Mauvais Sang Sawt el Atlas - Ne Me Jugez Pas Volodia remix Cheb Tarik - LhistoireReggae line
Bob Marley - Waiting In Vain Beres Hammond - Say Thank You Luciano - Bandits Don Campbell - The Storm Is Over Now Ghost - By Your Side Buju Banton and Leroy Sibbles - Won't Fly In Jah FaceVegyes
Khaled, Cheb and Abdel-Kader - Arab Rap Iraki Chobi Mix - Techno Dabke Music George Dol Mosh - Abayeb Yuri - Arabiyon Ana Pascal - Nour El Shams Ehab Tawfee - Kalemooh Susain Eljaza'ery - Aziza AichaChill in Arabia
Meloscience corp. - Sinsym Flight Dew - Please Say Goodbye Orleya Kas - Under The Sun Miss Hansen - All My Dreams Lila Liu feat Djamal - The Love Supreme Desert Blend - Xanadu Eli Kazah - Let Ne Go Dew - Nair Uschi - Im Missing You Freedom Dub - Flash Love Reprise - A Special Gift Seoan - Why Maia Krasnaia - On Ledianoi Speachless Project - Snow Desert Seoan - Far From Paradise Uschi - Out Of My LifeArab válogatás
Africa Mix - Darbouka Saber Rebaí - Sidi Mansour Tarkan - Simarik Takfarenas - Zaama Zaama Hakim - Nadhra Barbes - Bab Hadid Cheb Khaled - El Harba Ouin Rachid Taha - Ya Rayeh Mustapha Sandal - Arraba Faudel - Ellila Diana Haddad - Amani Tarek Abdelhalim - Yeraouah Hichem Abes - Habibi Dah Jawaher - HaílouhA vízipipa története
Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A Nargile fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.
Nem minden dohány alkalmas vízipipázásra, egyedül a kifejezetten erős, sötét színű iráni dohány. Ezt első lépésben többször átöblítik vízben, hogy veszítsen erejéből, majd datolya lével itatják át. Az ígényesebb dohányokat végül gyümölccsel ízesítik Az ínyencek ezt azzal fokozzák, hogy friss gyümölcsdarabokat tesznek a víztartályba, még ízletesebbé téve a füstöt.
A sheesha használatának saját etiquettje sok mindenre kitér, például kifejezett sértésként fogható fel, ha valaki a másik által szívott pipa izzó széndarabjáról gyújtja meg cigarettáját. Úgy gondolják, ez megzavarja az izzás ritmusát. A 19.-20. században kifejezetten népszerűvé vált az európai elit nők körében.
Fontos eszközévé vált az öt órai teázásnak és egyéb intellektuális összejöveteleknek. Napjainkban ugyan a cigarettázás népszerűsége és egyszerűsége enyhén csökkentette a sheesha használatát, de aki valóban tudja értékelni a vízipipázás adta örömöket, az sosem cserélné le.
Az arab világ egyik legrégebbi tradíciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányzás művészete.
A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartályban lévő vízen keresztül áramlik.
A dohány aromája akár egy - másfél óráig is élvezhető. A szertartás után jóleső, ellazult érzés uralkodik az emberen. A nargile a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vízen átáramló füst szinte teljesen mentes lesz a káros anyagoktól mire a tüdőbe jut. A nargile dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka.
egy jordán rejtvény
ami felidézi a narghile nőies alakját:
Ki az a hercegnő, aki csípőre tett kézzel áll a palotájában?
“‘Amîra fî qasrihâ; wa yeduhâ ‘elä hasrihâ ?”
A pipa teteje valóban hasonlít egy koronához, a víztartály elegáns és kerek, felidéz egy nőt. Ami a szívócsövet illeti ami összetekeredik a test körül, valóban könnyen hasonlíthatjuk a kar körvonalához. Végül a palota annak a légkörnek egy metaforája, amiben egy vízipipázás ideálisan zajlik: párnák, faliszőnyegek, növényzet, és így tovább.
1798 júliusában Napóleon és hadserege bevonult Egyiptomba. Legyőzte a törököket a piramisok csatájában, és néhány hét múlva ki is űzte őket Egyiptomból. Egy csomó nyugati ember lepte el az új gyarmatot. A sok művész és író, akiket megihlettek az ott látottak, hazájukban hamar ismertté váltak. Keresztül utazták Törökországot, Irakot, Perzsiát, Egyiptomot, Libanont, Palesztínát, Arábiát és Észak-Afrikát, így a nyugat szemléletét művészetük megváltoztatta. Mivel alkotásaikban művészi készülékként jelentek meg a shishák, így rengeteg munkában szerepelnek a vízipipák. Íme néhány:
Rudolf Ottenfeld, 1890, Puffjáték. (A puffjáték - másnéven triktrak, ostábla, távla - célja, hogy minél előbb kivigyük az összes saját kövünket a tábláról, illetve, hogy ebben akadályozzuk az ellenfelet.)
Jean-Leon Gerome, 1868, Bashi-Bazouk éneke. A francia festő- és szobrászművész 1824-ben született.
Eugene Delacroix, 1834, Algér nő a szobájukban.
Paul-Désiré Trouillebert, 1874, La Servante háreme. Ezen a festményen a szép és hideg félmeztelen rabszolga tart egy tálcát, amin egy kicsi narghile van. A hosszú tömlő összetekeredik a pipa körül öt-hat hurokban.
Jean-Auguste Dominique Ingres, 1839, Odalisque és rabszolgája
Ange Tissier, 1960, Une Algérienne. Egy algériai nő és a rabszolgája. Egy nő jellemzi, akit a török hagyományoknak megfelelően elegánsan öltöztettek, miközben közönyösen tartotta a narghile csövét. Egy fából készlült asztal közelében ült, mely gyöngyházzal és ébenfával volt díszítve.
Jean-Leon Gerome, 1881, Bashi-Bazouk törzsfő. Ez a művész képviselte leginkább a nargilét. A képen a török birodalom egyik zsoldos csapatának volt törzsfője. A rakott szoknya és világos bőr arra utal, hogy a törzsfő balkán eredetű. Ezeket a szoknyákat még ma is ünnepi viseletként hordják a görög hadseregben.
Jean-Léon Gérome, Allumeuse de Narghilé. A nő éppen meggyújtja a vízipipát. A képen van egy feltűnő ellentét a meztelen nő és sütkérező társai, illetve az elfátyolozott női csoport között, akik a háttérből nézik őket.
közömbösek vagyunk a tánc művészetével szemben, akkor nem értettük meg,
nemcsak a fizikai élet magasrendű megnyilvánulásait, hanem a lelki élet
magasrendű szimbólumát sem."
" A jövő táncosa olyan ember lesz, akinek teste és lelke harmonikusan
növekedett olyannyira, hogy a lélek természetes nyelvéből alakulnak ki
a test mozdulatai. Az ilyen táncos, nem tartozik majd egyetlen
nemzethez, mintha egy nimfa lenne, tündér, vagy kacérkodó nő, hanem úgy
hogy legnagyszerűbb és legtisztább kifejezését adja egy asszonynak.
Felfogja ismerni a női test üzenetét és e test minden részének szent
voltát. A természet változó életének táncát fogja táncolni, megmutatva,
hogy minden egyes rész hogy alakul át valami mássá. Testének
minden részéből sugárzó értelem árad majd, elhozva a világnak egy olyan
üzenetet, amely az asszonyok ezreinek gondolatait és törekvéseit fejezi
ki… … segíteni fog a nőknek, hogy ismerjék testük lehetséges erejét és
szépségét, testük viszonyát a földhöz, a természethez és a jövő
gyermekeihez. Meg fogja táncolni azt a testet, amely a civilizált
feledékenység századaiból ismét elénk tűnik, nem a primitív ember
meztelenségében, hanem egy újfajta meztelenségben, amely nincs már
többé ellentétben a szellemiséggel, és az értelemmel, hanem most már
örök időkre dicsőséges harmóniával egyesül az értelemmel."
A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll, fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania. A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.
Az ezoterikus, szakrális jelleg
Mivel a belső izmok mozgatásából áll, közel áll más keleti mozgáskultúrákhoz, a testi-lelki kiegyensúlyozottságot, harmóniát, önuralmat segít elérni. A bemelegítő gyakorlatok nyújtják és erősítik a has és a hát izmait, fokozzák a vérkeringést, serkentik a test egészséges működését. Maga a tánc állandó kondícióban tart erőteljes leterhelések nélkül, hajlékonnyá teszi a gerincünket, a gerincoszlop melletti izmok erősítése révén. A közhiedelemmel ellentétben fogyókúrához nem túl hasznos, de teljesen átformálja a hasat, a hasizmok erősítése által. Több izomcsoportot mozgat meg, fejleszt át, mint bármely más has környéki testgyakorlat, s általában véve az egész test izomzatára és csontozatára jó hatással van.Az arab és török zenék, a lágyan hullámzó mozdulatok ellazítanak, stressz mentessé tesznek. A hastánc hatására a mozdulatok nőiesebbek, a járás szebb, kecsesebb, a testtartás egyenesebb lesz, így a nők még nőiesebbé válhatnak.
A hastánc, pontosabban az orientális tánc a világ legrégebbi
táncformáiból alakult ki. Kb. 7000 éves múltra tekint vissza. Régészeti
bizonyíték /pl: spanyolországi kőkorszaki barlangrajzok/ van arra, hogy
már az őskorszakban művelték, speciális termékenységi táncként
alkalmazták, ahol kizárólag lányok, asszonyok táncolták.
Közép-Afrikában például a szülés előkészítésére használták, énekszó,
taps, és a szülési mozdulatok eltáncolása jellemezte.
Az ókori Egyiptomból, Görögországból, a sumérok földjéről szintén
maradtak ránk feljegyzések, eszközök, tárgyak, melyek táncosokat
ábrázoltak: pl. szobrok, görög vázák. Ezeken a táncosok fúvós
hangszerekre, fátyolban, "alig ruhában" táncolnak. A görögök
történelmük során titkos szertartásokon vettek részt, melyek szerves
részét képezte a tánc. Ezek kezdetben Dionüszosz, Bacchus
természetisteneket imádó, féktelen, orgiaszerű szertartások voltak,
majd a többi, termékenységgel összefüggésbe hozható isten, istennő
imádata is /pl. Afrodité, Artemis/ hasonlóképpen zajlott: éjszakai
szertartások, alsóneműt viselő, papnők, szűzek, leányok, asszonyok
ütős, csörgős, fúvos hangszerekre történő, rajongó, önkívületi, buja,
eksztatikus táncokkal imádják istenüket, ahol gyakran kígyókat is
alkalmaztak.
Később a tánc kikerült a templomi, vallási területről és világivá
vált, hivatásos táncosok, majd művelt kurtizánok űzték, akik mind
fegyvertáncokat, mind buja, nőies, kéjvágyó táncokat mutattak be
különböző rendezvényeken a vendégek szórakoztatására, a csípőjük
forgatásával, csavarásával, ringatásával, hirtelen rántásaival. A
kereszténység elterjedésével a táncosok visszavonultak a kisebb
városokba ill. Keletre mentek, Konstantinápolyba, ahol egyre
népszerűbbé váltak a látványosságok és táncok.
Sokan vélekednek úgy, hogy India a lehetséges forrása az orientális
táncnak és ritmusoknak, legrégibb történelme és kifinomult ritmusai
alapján. Másik feltételezett forrás: az ősi sumér civilizáció, melyet a
főníciai és a környező kultúrák befolyásoltak. Indiában az ősi
városokból /Harappa, Mohenjo Daro/ táncoló lány agyagfigurák is
előkerültek. Nagy valószínűséggel a valláshoz kapcsolódhatnak, mivel
Indiában a tánc fontos részét képezi a vallásnak. Többen úgy tartják,
hogy az Indus völgyének korai táncosai templomi prostituáltak voltak,
de ezt ma már lehetetlen megállapítani. Az indiai építészet
csúcskorában természetszerűen kapcsolódtak táncosok a templomokhoz. A
dévadászik Isten szolgái voltak, a legnagyobb tisztelet övezte őket,
luxusnegyedekben laktak, zenei és táncos képzettségük volt, több
nyelven beszéltek, hasonlóan, mint Egyiptomban az almeh-k. Patrónusukat
intellektuálisan ösztönözték, amire a feleségek képtelenek voltak. A
nem templomi táncosok a tavaifok voltak, kifinomult, művelt kurtizánok,
a kultúra letéteményesei. Később ezek a táncosok feltűntek más
országokban is, ahol bajadérok néven váltak ismertté. A táncosok az
indiai társadalom elfogadott részesei voltak. A 19. században a
dévadászik jogfosztásával és az európai hatalom erősödésével a ez a
tánc hanyatlásnak indult, erkölcstelenné vált, s hozzájárult a templomi
táncosok hanyatlásához.
Az ókor Egyiptomban, az Újbirodalom idején (i.e. 16-10 sz.) vált
nyilvános tánccá ez a fajta tánc, a rabszolgáktól a királyokig,
mindenki táncolt. Könnyű fátylat, csípőkendőt, kar- és bokaékszereket
viseltek a táncosok. Többféle táncot táncoltak, köztük vallási
táncokat: mámoros, szenvedélyes táncokat isteneik tiszteletére,
aratási, termékenységi körtáncokat, temetési táncokat. De táncoltak
fesztiválokon, ünnepségeken, esküvőkön, vacsoraesteken. Az ősi
egyiptomban a táncosok koreografált harci táncokat is előadtak
ünneplésül vagy történetek elmesélésére. Voltak hárembeli táncok,
melyeket, mezítláb, alig felöltözve /szoknyácska, csípőöv, ékszerek/
vagy teljesen meztelenül adtak elő. Ezeknek célja a hárem urának
örömszerzése volt. A háremeken belül a nők saját örömükre táncoltak. Az
utcai táncok énekkel és hangszerrel kísért pantomin jellegű,
akrobatikus táncok voltak.
Az orientális tánc történetében nagy jelentőségük van a cigányoknak,
akik kultúrájukat meghonosították azokban az országokban, ahol
keresztül vándoroltak. Eredetileg Indiából indultak, átkeltek, majd
szétszéledtek Európába, és Andalúziában állapodtak meg. Vándorlásuk kb.
1000 körül kezdődött. Utazásaik során szórakoztatásból és egyéb
munkákból tartották fenn magukat. Az emberek pénzt dobáltak nekik, amit
ruhájukra varrtak fel, innen ered a rázókendők, ruhák pénzérmékkel
díszítése. Zenéikben és táncaikban fellelhető az indiai és az arab,
perzsa behatás. A ghawazee-k és török csengik is az Indiából
elvándorolt roma törzs tagjainak leszármazottai.
Az iszlám térhódítása után a másokat nyilvánosan szórakoztató nők
természetesen nem a mohamedánok, hanem a bevándorló törzsek
leszármazottai voltak. E táncosnőknek alacsony volt a társadalmi
megbecsülésük, kivéve néhány speciális, bizonyos szertartásokhoz kötődő
táncost. A törökök évszázadokon át uralták Európa, Ázsia, Afrika
jelentős vidékeit, s ebből kifolyólag több ezer féle néptánc létezett a
török birodalomban. Az iszlám tánctiltásai főként a városokat
érintették, az elszigetelt falvak folytatták hagyományaikat, ahol a
tánc a mindennapi élet része volt. A török néptánc számos hasonlóságot
mutat a balkáni táncokkal. A török hastánc pedig ezekből az elemekből
merít. Vidékenként más-más eszközök jellemzik a táncost: gyertya, kard.
Táncoltak körtáncokat, vallásos táncokat és pusztán szórakoztató
táncokat is, ünnepségeken, esküvőkön, ceremóniákon. A török táncosnő
fontos kelléke volt a könnyű fátyol. Táncát aritmikus és poliritmikus
zenére adta elő, hangszeres kíséretben, a has játékával,
testtekerésekkel, letérdeléssel kombinálva.
Ma a Közel-Keleten és Észak-Afrikában az orientális táncok jelentős
részét kizárólag nők táncolják. Eredeti környezetében családi v.
közösségi ünnepeken táncolták ezeket, de a férfiak és a nők kizárólag
saját nemük társaságában. Örömtánc volt, a nőknél a nőiség, a
férfiaknál a férfiasság megélésének lehetősége. A mozdulatnyelv szinte
tájanként változik, de vannak közös ősmozdulatok, mint pl. a függőleges
hullámok, vízszintes nyolcasok, csípőcsúsztatások, körzések. Ezekben az
országokban a nemeket még mindig elkülönítik egymástól. A férfiak és
nők külön szórakoznak, ám a férfiak összejövetelére
szórakoztatóművészeket is meghívnak.
A "Nyugat" az 1870-es években, a világkiállításon fedezte fel "kelet
táncát", ahol a furcsa mozdulatoktól meglepett nézők hastáncnak
keresztelték el, holott a keleti tánc ennél jóval kifinomultabb, s
többet jelent. Ezt követték a különböző /tánc- és film-/ művészek által
megalapított szórakozóhelyek /1940-es, 50-es évek, Kairó/, majd
iskolák, stílusok, a hagyományos keleti, népi mozdulatok a nyugat
mozdulataival történő ötvözése, a showtánc, a raks sharqui, majd az
amerikai törzsi tánc kialakulása.
A mai világban a hastánc fénykorát éli. Sokféle változatban és
értelmezésben van jelen, művészek dolgoznak azon, hogy hagyományos
formáit életben tartsák. Magyarországon is egyre több iskola nyitja meg
kapuit, kevés számú igazán képzett oktató és számtalan magát tanárnak
kinevező amatőr hirdeti és tanítja az orientális táncot. Ebben az
"útvesztőben" mindenkinek saját maga tapasztalatai alapján kell
megtalálnia a számára megfelelő utat a hastánc világának
felfedezésében.